I'll keep on rollin down this road
But I've got a bad, bad feeling

Szombat. Mily különleges és életteljes nap lehet ez egy tinédzser számára, hisz a szombat a hétvégék egyik napja, azaz a kikapcsolódásé, nekem mégis inkább az idegességé szokott lenni. Mert mindig megszervezek egy programot, aztán lemondják, aztán szervezek valami mást magamnak és aztán belövik, hogy "jaj, a másik lemondta, akkor jó leszel te is." Szar mindig másodiknak lenni, pedig kiteszem a lelkemet is a barátaimért és ezt nagyon jól tudják. Na jó, nem mindig az jön ki, hogy én vagyok a második, de átlagban igen. No de kezdjük az elején.
Éjfélkor tudtam álomba szenderülni, mikor azt álmodtam, hogy a híres tópartnál voltunk a barátaimmal, mindenkinek volt valami kis védőállata, nekem természetesen egy anakonda volt. (Félek a kígyóktól, igaz, már nem annyira mint régen, de még egy kicsi mindig bennem van) Az álmomban is féltem tőle, de mindig a kezemre tekeredett és barátságosan sziszegett az arcomba. Próbáltam közvetlenül kezelni, olykor sikerült is, aztán pedig megtámadott minket valami hatalmasnagy hófehér bundájú duci szörnyeteg, Layofelt támadta meg elsőként. Én a tó másik részénél voltam, Layofel védőállata valahova elment vagy nem tudom, mert nem volt senki, aki megvédhette volna, ezért kitártam a karomat, amin rajta volt az anakonda, az ujjammal megérintettem az anakonda méreggel telt fogát, s az átváltozott egy hatalmas madárrá. Ebből ennyi maradt meg. Hajnali ötkor felkeltem és ittam egy pohár tejet (szokásom.), leírtam gyorsan a telefonba ezt az álmot (szeretem őket megfejtegetni, illetve elküldeni egyik kedves ismerősömnek), hogy majd emlékezzek rá, aztán visszaaludtam. A másik álmom arról szólt, hogy Matthew-val mentünk le, éjszaka kettő-három körül. A célunk az volt, hogy lássuk, hogyan váltja fel egymást a Nap és a Hold, a házuk mögötti hegy segítségével (ami több, mint egy kilométer magas lehetett) fel akartunk mászni, hogy szembe magunkkal legyünk szemtanúi ennek a különleges eseménynek. A házaknál  oldalaztunk, aztán mikor az egyiknél a sarokhoz értem, az iskolámból egy ismerős, nevezzük Jo-nak, kiugrott elém és halálra rémisztett. Nem túl közeli barátom, csupán néha néha szoktunk beszélgetni egymással, ezért fogalmam sincs miért volt benne az álmomba. Az egyik osztálytársa is ott volt, akivel volt nemrég egy afférom, mert féltékeny volt rám, Daniel és még egy valaki, akinek az arca fekete volt, így nem láttam. Mindannyian felmásztunk a hegyre, s vártuk az öt órát, hogy hajnalodjon. Matthew felállt a hegy tetejére, ami nem több, mint fél méter volt, így nagyon aggódtma miatta és ezért inkább visszaráncigáltam a hegyoldalra, mert nem lenne kellemes, ha egy kilométert zuhanna a talajba. Elérkezett az idő, láttuk ahogyan a Nap és a Hold ellentétes irányban mozognak, s rám valahogyan egy csuklya került és a ruhám is teljesen fekete lett. A többiek elkezdtek engem üldözni, nem tudom miért. Az a képességem volt, hogy az árnyékokba tudtam olvadni és valami idegen nyelvezetű mondatot elmondtam, mire egy burok keletkezett az adott személy köré, amiből nem tudott kiszabadulni. Nagyon sokáig üldöztek, néha néha majdnem el is kaptak, de nem sikerült nekik, mert gyorsabbnak bizonyultam. Aztán ismét elérkezett az a pillanat, mikor a Napot leváltotta a Hold és én visszaváltoztam normálissá. Jó buli volt, elfogadnám szívesen ezt a képességet is. No de térjünk át a lényegre.
Felkeltem, erre egy üzenet vár a közösségi portálon, Susantól, mégpedig az, hogy Heatherék lemondták a találkát és hogy akkor megyek-e fel Mic-ra. Persze, rohanok! Nem tudom mégis hogyan gondolják az emberek, hogy reggel szólnak és én felszállok a legközelebbi buszra és megyek ráadásul úgy, hogy még szállást sem tud biztosítani.
Mindamellett ezt jóval reggel tíz után olvastam el és onnan a legkésőbbi busz fél nyolckor jön, plusz nem volt senki akivel elmenjek, így az egész ütötte egymást, de azért kicsit felkavart, mert ez esélyt adhatott volna arra, hogy Hannaval kibéküljek. De úgy tűnik, a sors nem akarja, hogy ez bekövetkezzen, ezért a döntését tiszteletben is tartom. Megbeszéltük azt is, hogy akkor jövőhét vasárnap jön le ide, de még nem tudom hova fogom vinni, mert itt elég csekély a szórakozóhelyek kínálata, úgyhogy valószínűleg a Füzes lesz a választás vagy pedig a Miller. Majd még elválik, pénztől függően.
Az imént Phoebe-vel voltam lent, megbeszéltük, hogy a mai napon találkozunk. Elmesélte, hogy rég kinézett jelöltjével végre sikerült csókolóznia, plusz Layofel is biztos sikert aratott odafenn, de nemsokára kiderül, mihelyst hazamegy és beszélünk. Szóval oda próbálok kilyukadni, hogy ez a hétvége mindenkinek összejön, csak nekem nem. Nem, erőteljesen nem a válaszom ha azt hiszitek, hogy sajnáltatni akarom magam, ez csupán egy egyszerű megállapítás volt, az igazság. Hiszitek vagy sem, de már több, mint egy éve nem voltam együtt senkivel és ez ijesztő. Mármint tudom, hogy a szerelmet nem kell keresni és eszemben sincs, csak jó lenne már ha kupidó fejentalálna egy nyíllal. Tudjátok, olykor rámtör az egyedüllét, majd utána baromi mérges leszek, pedig tudom, hogy ennek nem így kéne lennie, hisz még csak tizenhét éves vagyok, most kezdem az életemet, ezért felesleges már az elején feladnom. Úgy értem, hogy mi értelme van elesnünk ha nem tanulunk belőle semmit? Azért esünk el, hogy tanuljunk azért a hibából, ami miatt elestünk és azt kijavítva továbbmenjünk. De kéremszépen, én továbbmentem, de üres az út! Ilyenkor mi tévő kéne, hogy legyek? Menjek tovább az üres úton és várjak, hogy majd csak valaki leszáll? Vagy esetleg várnom kellene egy villámcsapásra, ami kettétöri az utamat és ezáltal lezuhanok egy másikra, ahol a nagy Ő vár? Honnan tudjuk, hogy ki a szerelmünk? Az, akinek egy év után is ugyanúgy érezzük a hajának illatát és a szikra örömtől duzzadó, pajkos csillaga ugrál közöttünk, esetleg az, akivel megállás nélkül tudok beszélgetni vagy az, aki nélkül az életünk olyan, mintha egy darabot levágtak volna belőle? Az is lehet, hogy egyik sem az? És mi van a külsővel? Mi van ha a csomagolás nem tetszik, csak az, ami benne van? Ki lehet így alakítani egy szerelmi kapcsolatot vagy teljességgel lehetetlenség? Lehet, hogy soha nem voltam szerelmes csak a barát fogalmát néha keverem vele?
Miből lehet tudni a szerelem jeleit? Vannak petárdák és nagy, színes, vászonból készült szalagok hangja vagy ilyenekre egyáltalán nem is lehet számítani?
Megpróbálom saját magamnak megválaszolni az összes kérdésemet. A szerelem mindenkinek máshogy jelentkezik, ezért nem magyarázhatjuk el a másik számára, mit is jelent szerelmesnek lenni. Amíg nem tapasztalod a saját bőrödön a különös érzést, addig nem voltál szerelmes. Ha azt hiszed tapasztaltál, de elmúlt, tévedsz. Nem minden ember találhatja meg azt a bizonyos kötődést, de ha megtalálja, az sosem múlik el.
Mellesleg nem hiszek a szerelemben. Hiú ábrándokkal átitatott fantáziaképekből áll csupán, ezért jobb, ha nem is beszélek róla többet, az életnek vannak fontosabb kérdései is és ezt azért írtam le, ha netalántán rámtörne a szerelmi vágy, elolvashassam ezt a bejegyzést. Csúnyán néztek? Ne ítéljetek el. Én is csak emberből vagyok.

Holnap írok a citromfű kábulatos hatásairól és hogy csak én és Layofel lehetünk azok, akik gyógynövényeket használnak drogként.

Isolated Boy

Oldal: Nerve.
On our way the sun broke free of the clouds. - © 2008 - 2024 - mybadlythoughts.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat