I'm alone now, starin at the ceiling...

Igen, péntek este én itt ülök a gép előtt és blogot írok, miközben nyugalmat árasztó zenéket hallgatok. Rémisztően szánalmas. De, nem úgy sikerültek a menetrendek, mint ahogyan azt elterveztem. Először is, volt egy régi ismerősöm, Susan, akivel az elmúlt hetekben ismét felvettem a kapcsolatot ( elvetve kéthónaponta beszéltünk pár mondatot, hogy mi van a másikkal), kora délutántól éjfélbe nyúló beszélgetéseket emésztettünk fel, egyáltalán nem számított az, hogy tíz év van köztünk. Tényleg. Szeretem ezt a csajt, mert odaadó és sokat törődik másokkal és próbálja mindig megtalálni azt a lehetőséget, ami mindenkinek jó. Nos. Én és Layofel már egy hónapja terveztük, hogy felmegyünk megyeszékhelyünkbe egy kis kikapcsolódás gyanánt, megyünk majd a mekibe és bekajálunk mindenből egy kicsit, olyan lesz, mintha egy harapás mennyország hullott volna az ölünkbe, aztán Annel is megtárgyaltuk, hogy vasárnap találkozunk (ja igen, ottaludtunk volna Layofel egyik barátjánál), aztán elviszem őt egy marcipán múzeumba. Természetesen, mint a programjaim 80%-a, ez is fuccsba ment. Megmagyarázom.
Layofel barátja egy találkozót szervezett egy bizonyos fórumnak, ahol az egyének eljátszanak egy (jobb esetben) tőlük teljesen távol álló karaktert, aztán meg a gazdájuk összemelegedik és ebből általában szikrából pattant barátságok születnek. Tapasztalatból mondom. Igaz, eltarthat sok éven keresztül, de általában akik szerepjátékoznak, azoknál valami nem smakkol. Vagy édinek mutatják magukat és közben gonosz kis kukoricaszörnyetegek vagy pedig egyszerűen elmekárosultak és a sztorik csak úgy megszületnek a fejükben, amiket kevernek a való élettel. Vagyis próbálnak. Nem, én nem szólom le ezeket az embereket, mert rengeteg barátom játszik magán kívül egy másik életet (vagy harmadikat és negyediket), de ez általában így van. Túlságosan részleteztem? Bocsánat.
Tehát, szervezett egy ilyen találkozót, ahova Layofel is hivatalos vendég és engem is "megpróbált" bejuttatni, csak nem sikerült, mert nem volt számomra hely. Furcsa volt ez alapból számomra, de nem vettem magamra, végülis én se szívesen engednék egy idegent a lakásomba, hogy házaljon. De kérem! Én nem csak egy idegen vagyok. Én egy jóképű idegen vagyok! Szép kék szemekkel és Dean-beütéssel! Rossz ha a szemétbe hajítanak.
Azt mondtam magamban, hogy akkor megfogom Matthewt és elviszem majd szombaton Mic-ra és Layofellel együtt megyünk haza, csakhogy közben kifogytam a zsebpénzből, mert az eltett kétezer forint hirtelen helyt nyert, mikor az angol tanárnőm megemlítette, hogy indul egy verseny és az első helyezettek kapnak nyelvvizsga esélyt és ez azért mégiscsak fontosabb mint egy utazás.
Vagy nem? Nagyon kétes állapotban voltam, ezért Matthew döntésére alapoztam magam. Ha azt mondja, hogy el tud jönni szombaton, akkor Mic-ra megyek, ha nem, akkor befizetem a versenyt. Nos, ő azt mondta, hogy nem tud jönni, mert inkább elmegy a központi putridiscoba. Legyen, én nem szólok bele a döntésébe, tehát Matthew lehetősége is kilőve.
Visszatérve Susanre, megbeszéltük, hogy találkozni fogunk és megünnepeljük a szülinapját egy üveg vörösborral (tudniillik, ő a megyeszékhelyen lakik), de közbevágott régi ismerőseim hadai: Heather, Hanna és a másik, akinek elfelejtettem a nevét. Igen, ez a Hanna az a Hanna, akit az előző bejegyzésemben említettem és nem szerettek volna velem találkozni, ezért Susannel megbeszéltük, hogy a jövőhétre tesszük a találkozót és hogy ne érezze magát kellemetlenül és én se durcizzak, lejön hozzám hétvégén. Tényleg nagyon kedves tőle! Hannaék viszont még mindig idegesítenek. Susan egyébként egy szerepjátékos ismerős, tehát teljesen ellent mondok a gondolataimnak, de ez így szokott lenni, mikor párt választunk is magunknak: mindig elgondolunk egy ideált és annak a teljes ellentétébe leszünk szerelmesek. Kellemetlen.
A lényeg, hogy Heather azért utál engem, mert azon a bizonyos oldalon mindig levegőnek néztem. Nos, érdekes módon amikor matekból pótvizsgázott, mert megbukott, én voltma az egyetlen, aki írt neki SMS-t és gondolt rá, de ez ugyebár olyan hatalmas gondok mellett, minthogy nem köszöntem neki, eltörpül. Írtam is neki egy békítő üzenetet nemrég, amie azóta sem válaszolt, csupán Susannek kezdett el nyivákolni, hogy hogy gondolhatta azt, hogy Susan találkozhat velem. Nyílván azt gondoljátok, hogy ez a lány tizennégy-tizenöt év körüli. Igen, ha annyi lenne talán még én is jobban viselném, de ő tizenkilenc éves. Szánalom. Igazából nem is akarom magam rajta rágni, csak idegesít, hogy az emberek néha ennyire primitívek. Ő is sokat hibázott már, sokat pletykált rólam és fuccsba vágta egy kapcsolatomat, mert nagyon szeretett. Hannat jól tudjátok, miért utál. Susan nem utál. Nem utál?! Felhökkentetek, mi? Nem, ő nem. Ő nem alapoz mások véleményére, hanem saját bőrén tapasztalja meg a hideget és a meleget, ami tényleg elég hasznos tulajdonság. Eleinte féltem, hogy azért nem akar velem szombaton találkozni, mert nem mer ezek előtt az emberek előtt felvállalni, de aztán nem bizonytalankodtam és megkérdeztem, mire annyi választ adott, hogy ez egyáltalán nem igaz, csak nem akar egyik csapat pártjára sem állni. Szeretem, amikor egy ember ilyen becsületes, meg igazából tisztelem is, mert én ilyet nem tudok csinálni. Én mindig helyet foglalok valamelyik csapatnál. Valószínűleg hiba, amit ki kéne javítani, de azért én sem akarok tökéletes lenni.
A vasárnapi Ann találkozás sem jött össze, mert az apukája nem engedte el poros kisvárosomba, illetve nem adott neki pénzt és így nem tudott elszökni ide. Kár érte azért, mert már elég régen láttam és hiányoltam az ölelését. Ő az egyetlen lány (Hanna-n kívül), akinek az ölelése teljesen fel tud tölteni és ennek nem találom a magyarázatát sem, hogy miért, de azért jó, hogy tisztában vagyok az energiaforrásaimmal, nemde?
Nos, búcsúzom mai bejegyzésemtől és az olvasóktól, mert van még valami, amit mindenképp meg kell tennem: angol szavakat tanulni és egy Amerikáról szóló könyvet elolvasni, aztán pedig kezdődik a kedvenc sorozatom, a Jóbarátok, szóval szorít az idő.

Legközelebb,,

  Isolated Boy

Oldal: Loneliness.
On our way the sun broke free of the clouds. - © 2008 - 2024 - mybadlythoughts.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat